|
A mai társadalomban alapvető elvárás, hogy a tömegközlekedés során szájkosárral utazzunk a kutyával. A gazdi hiába tudja, hogy a jól idomított kutya nem harap, de szabályok köteleznek a szájkosár használatára.
Azonban akármilyen együttműködő kutyusunk van, a többség egyenesen utálja a szájkosarat. Ha használnunk kell, akkor sem szabad egyből felhúzni a szájkosarat, és útnak indulni. Ezzel csak azt érjük el, hogy a kutya egész úton nyugtalan lesz, és megpróbálja minden lehetséges módon levenni magáról. Ez elrontja az utat, és még inkább bizalmatlanná teszi a többi embert a kutyákkal szemben. Ezt úgy tudjuk elkerülni, ha egy jólnevelt kutyát viszünk a közösségbe.
Hogyan vegyem rá?
A szájkosár szoktatása kezdődjön azzal, hogy megszagoltatjuk a kutyával, és kellemes érzetet keltünk. Legjobb, ha már kölyök korban elkezdjük a szoktatást. Ilyenkor minden etetés előtt megmutatjuk a szájkosarat, és egy pár másodperces ráhúzás után levesszük, és adunk neki enni. A későbbiekben használhatjuk a kosarat arra, hogy belőle vegyük elő a jutalomfalatokat.
Fém kosárnál a legjobb, ha valami finomat le tud nyalni róla a kutyus amint rátettük.
Egyre több ideig hagyjuk a kutyán a szájkosarat. Levételkor adjunk ki egy eddig begyakorolt parancsot (pl.: ül), és vegyük rá, hogy teljesítse is a parancsot. Ekkor finoman vegyük le a szájkosarat, és dicsérjük meg a kutyust! Eleinte csak otthon gyakoroljunk, majd ha már jól viseli, akkor jutalomfalat ellenében sétáltatás közben is helyezzük fel rá.
Figyeljünk arra, hogy a szájkosarat jól tegyük fel, és a kutya csak akkor tudjon tőle megszabadulni, ha mi levesszük róla.
Ne azt jegyezze meg, hogy kellő vívódás után le tudja venni, mert akkor már nem fog ránk figyelni, szót fogadni. A sétáltatás során ne legyen sokáig rajta a szájkosár. Ez ne legyen olyan egyértelmű dolog a séta idején, mint a póráz, csak akkor alkalmazzuk, ha muszáj.
Kellő gyakorlás után már nem lesz gond, és egy egyszerű művelet lesz az egész |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
