Rangsor és játék

 Az állatokon és a gyerekeken is frappánsan megfigyelhető, hogy játék közben elég sűrűn próbálják bizonyítani - mondhatnánk: tüntetően kifejezésre juttatni - domináns mivoltukat. Sok etoló­gus szerint a fiatal állat a játékos verekedéseken keresztül tanulja meg, hogy melyik társával áll alárendelt és melyikkel fölérendelt viszonyban, méghozzá anélkül, hogy súlyosabb testi sérüléseket okoznának egymásnak. Négy hónapos korukra az almon belül kialakul a viszonylagosan stabil hatalmi rangsor, s az egymás közötti agressziót fokozatosan felváltják a fölé- és alárendeltség rituális megnyilvánulásai.

A játék tehát hozzájárul a rangsoron alapuló társas kapcsolatok kialakításához, és ennek eredményeként hozzájárulhat a csoporton belüli marakodások kordában tartásához, sőt kiküszöböléséhez is. Az olyan almon vagy falkán belül, ahol minden egyed tudja, hol a helye a hatalmi rangsorban: az agresszió csökken. Amikor vi­szont az egyik csoporttól eltávolítják valamelyik kiskutyát vagy esetleg új kölyök érkezik a „bandába", gyakran kirobban a vere­kedés. Hogy miért? Az ok egyszerű: az agressziót szabályozó hierarchikus sorrendet megbontották! Éppen ezért egy nagyobb kennelen belül nem érdemes kölyköt áthelyezni az egyik csoport­ból a másikba. Az sem túl szerencsés gyakorlat, ha a küzdelem elkerülésére külön-külön ketrecekbe tesszük a kiskutyákat. Amennyiben ugyanis nagyon fiatal koruktól kezdve együtt tart­juk őket, előbb-utóbb úgyis kialakítják a maguk rangsorrendjét anélkül, hogy komolyabb sérüléseket okoznának egymásnak.

Az alomtársak közötti kölcsönös játék nemcsak különböző csoportosan összehangolt cselekvéseket fejleszt ki, hanem bizo­nyos érzelmi kapcsolatok kialakulását is elősegítheti. Amennyiben például egy kutya együtt nevelkedik egy alom macskakölyökkel, később is inkább a macskák (akár idegen macskák) társaságát kedveli majd a kutyáké helyett, s alig-alig érdeklődik, ha a saját tükörképét meglátja.

(a szöveg nem saját forrás: www.akutya.hu)