A vedlés

A kutya évente kétszer váltja a szőrzetét. A szőr meghatározott nagyságot elérve és megérve megöregszik és kihull. Az egész szőrzetnek ezt a váltását vedlésnek nevezzük. A vedlés a kutya környezethez való alkalmazkodásának bonyolult biológiai folya­mata. Télen a szőrtakaró sűrűbb, hosszabb, lágyabb, és kevésbé vezeti a hőt, mint nyáron.

Vedléskor a kutya szervezetének viszonylag sok tápanyaga az új szőrtakaró növekedésére használódik fel, ezért ilyenkor bősége­sebb táplálékra és figyelmesebb gondozásra szorul.
A kutyának háromféle vedlését ismerjük. Az egyik az életkorral járó vedlés. Ez nem függ az időjárástól, pusztán a kölyök életkorá­nak növekedésével kapcsolatos. A kölykök rövid szőrrel szület­nek, még a hosszú szőrzetű fajták egyedei is. Szőrzetük véko­nyabb és finomabb szálú, mint kifejlett korukban, és rendszerint a pehelyre emlékeztet. Az életkor növekedésével a hosszú szőrű kutyák hosszú szőrzetet növesztenek, a rövid szőrűek simává válnak, szorosan lesimuló szőrzettel. A kölyökszőrzet váltásakor gyakran a szőrzet színe is megváltozik. Az afgán agarak például feketén születnek, s kölyökszőrzetük váltásakor a feketéből arany vagy szőke lesz, esetleg fekete marad.

Az úgynevezett időszakos váltás, illetve vedlés tavasszal és ősszel következik be. Tavasszal a dús, sűrű, pehelyszálú szőrtakaró váltó­dik. A téli szőrzet törékennyé és fénytelenné válik, a fedőszőr kiritkul. A nyári szőrzet általában ritkább és rövidebb. Õsszel a nyári szőrzetet felváltja a hosszabb, síírűbb, pehelyszállal bőven ellátott téli bunda. Az őszi vedlés nem olyan intenzív, de hosszabb ideig tart, mint a tavaszi.

Szüntelen vedlésről akkor beszélünk, amikor a szőr az egész év folyamán váltódik - a szőrhagymák megérésétől és az azt követő elhalástól függően. Az ilyenféle vedlés különösen jellemző a lakás­ban tartott kutyákra, mert ezek nincsenek kitéve a vedlést ösztön­ző hőmérsékleti változásoknak. Szőrtakarójuk ezért kissé megvál­tozik: a pehelyszál gyengül, a fedőszőrök rövidülnek és véko­nyodnak. Egyes tenyésztők azt állítják, hogy az ő kutyáik sohasem vedlenek. Ez azonban csak részben igaz. Rendszerint olyan fajták­ról van itt szó, amelyek egyedeit gyakorta nyírják, trimmelik vagy más hasonló módon ápolják, illetve olyan fajtákról, ame­lyeknek szőrzete rövid és finom, így a vedlés „eredménye" rajtuk nehezen észlelhető.

A szőrhullás vagy kopaszság nem betegség, hanem kísérőtünet, méghozzá inkább hormonális eredetű, mint a bőrbetegségekre jellemző. Megkopaszodhatnak például a szopornyicában vagy kezdődő cukorbetegségben szenvedő kutyák is. A nemi szervek rendellenessége mindkét nembeli egyedeken okozhat kopaszságot (degenerálódott vagy daganatos here). A tallium, ez a gyakran használatos patkányméreganyag szintén teljes kopaszságot okoz­hat, ha az állat szervezetébe kerül. Ám ha a kutya nem pusztul el és felépül, szőrzete lassan újból kinő.

A szőrhullás egyébként lehet öröklött (veleszületett), mint pél­dául a meztelen kutyák esetében. Feltevések szerint a szoros ro­kontenyésztés is okozhat kopaszságot, főleg a kis termetű fajtá­kon, például a tacskókon és a törpeuszkárokon.
Most pedig, mielőtt rátérnénk a kutya szőrápolásával kapcsola­tos részletes tudnivalókra, ejtsünk néhány szót arról, milyen hatása van bundás barátainkra a szélsőséges időjárásnak: a túlságosan nagy hidegnek és a kánikulának.