Tacskó

Megjelenése

Teste: A tacskónak hosszú teste, magas marja, vízszintes háta, enyhén ívelt lágyéka, hosszú, széles és izmos fara van. A test és a marmagasság aránya ideális esetben 1:1,18. A marmagasság felső kétharmadát maga a mellkas, alsó egyharmadát a mellkas és a talaj közti távolság teszi ki. A farok a hát vonalában folytatódik, és nem lehet túl ívelt. Hasa mérsékelten felhúzott. Testének elülső része izmos, széles és alacsony; a mellkas szemből nézve ovális alakú. A jól fejlett mellkas legmélyebb pontja pontosan a mellső láb mögé esik. A szegycsont erőteljes és annyira előreugró, hogy két oldalán egy-egy mélyedés látható. A váll hosszú és hátrahúzott. Egyenes és párhuzamos lábain jól kirajzolódnak az ízületek. Mancsai zártak, lábujjai ívesek. Feszes, izmos nyakát magasan és kissé ívelten tartja.

Feje: A hosszú fej egyenletesen keskenyedik az orr felé, de nem hegyes. A stop nem túl feltűnő - minél kevésbé feltűnő, annál jobb -, az orrnyereg pedig enyhén íves. Keskeny ajkai feszesek. A magasan tűzött fülek szépen lekerekítettek, nem lehetnek sem hegyesek, sem hátrahajlók. A fül elülső széle a pofa mellett csüng. Ovális alakú, közepes nagyságú szemeinek tekintete nem lehet átható. A tacskó harapása ollószerű vagy harapófogószerű.

Mellkasmérete: A tacskónak három méretváltozata van, ezeket nem keresztezik egymással:
- a tacskó mellkasmérete 35 cm feletti.
- a törpetacskó mellkasmérete 30-35 cm.
- a kaninchen, azaz a „miniatűr” mellkasmérete 30 cm-nél kisebb.

Testtömege: - a tacskó súlya nem haladhatja meg a 9 kg-ot.
- a törpetacskó súlya 5-7 kg.
- a kaninchen mintegy 4 kg-ot nyom.

Szőrzete: A fajtának három szőrzetváltozata van: a rövid szőrű, a hosszú szőrű és a szálkás szőrű. A rövid szőrű tacskó szőrzete rövid, sűrű, fényes és a testéhez simuló. A szálkás szőrű tacskó egész testét sűrű, tömött, merev szálakból álló fedőszőrzet és sűrű aljszőrzet borítja. Az arcorri részen bajuszt és szakállt visel, s a szemöldöke is bozontos. A szálkás szőrű tacskó fülein igen rövid a szőr. A hosszú szőrű tacskóra a hosszú, csillogó, selymes tapintású szőr jellemző. A fedőszőrök a test alsó részén, a derékon, a farkon és a füleken még hosszabbak.

Színei: A tacskókat számos különböző színben tenyésztik:
- Egyszínű vörös. E kutya színe a sárgásvöröstől a sötétvörösig terjedhet, s a szőrzetben elszórtan fekete szőrszálak is lehetnek. A fehér rajzolat nem kívánatos. A tiszta vörös szőrzetű állatok ebben a színben ideálisak.
- Kétszínű. Fekete vagy barna az alapszíne, rozsdás vagy sárgás cserbarna rajzolattal a szem fölött, a száj két oldalán, az alsó ajkakon, a fül belsejében, a lábakon, a farok alsó oldalán és a végbélnyílás körül. A fehér színű, illetve a túl nagy cserbarna rajzolat nem kívánatos.
— Foltos vagy csíkos. Az ilyen kutya fekete, vörös vagy szürke alapszínén egyenletes eloszlású világosabb foltok, illetve csíkok láthatók; egyik szín sem lehet domináns. A tigriscsíkos egyedek szeme olykor kék színű, de ez nem kívánatos. A csíkos tacskó sárga vagy vörös alapszínű, sötétebb csíkokkal; ez a változat nem gyakori.
A fenti három színváltozat mellett mások is megengedettek, például a szálkás szőrű tacskónál oly népszerű „vadkanszínezet”. Noha mindhárom szőrzetváltozatnál sok megengedett szín van, a rövid és hosszú szőrű tacskókat főként vörös és fekete-cserbarna színben tenyésztik, emellett néha barna-cserbarna, és ritkán csíkos színben is. A szálkás szőrű tacskót szinte kizárólag a vadkanszínezetben tenyésztik, ritkábban pedig fekete-cserbarna színben.

Alomszáma: 4-6 kölyök

Várható élettartama: 10-14 év

Vérmérséklete

Jelleme: A tacskó eleven, közismerten értelmes, találékony és okos kutya. Nem a legengedelmesebb fajta, az akaratossága néha már komikus. A tacskó csupa ellentét. A terepen igen bátor, szívós és kitartó, odahaza azonban szereti a megszokott kényelmet, nagyon vágyik a figyelemre, és szemmel láthatóan kétségbe esik, ha szigorúan beszélnek vele. Ragaszkodik a gazdájához, és nem szereti, ha magára hagyják, bár hajlamos arra, hogy vadászösztöne hatására magányos felfedezőurakra induljon. A tacskó többnyire energikus és mozgékony, de nem szilaj. Csak akkor ugat, ha ismeretlen zajokat hall, s ha igazán bátor, meg is kísérli megállítani a betolakodót. Kiváló a szimata. Viselkedésére a rendíthetetlen eltökéltség jellemző: ha egyszer elhatároz valamit, rendkívül ügyesen tudja manipulálni a gazdáját a cél elérése érdekében.

Társas viselkedése: A tacskó számára mindig a családja az első, s az idegenekre nem sok időt veszteget. Ez az idegenekkel szembeni tartózkodó viselkedésében is megmutatkozik. Ha hozzászoktatták a gyerekekhez, általában jól kijön velük, de azt nem tűri, hogy játékszerként bánjanak vele. Mivel hiába várnánk, hogy az egészen kicsi gyerekek ezt figyelembe vegyék, a tacskó inkább az olyan családok számára alkalmas, ahol a gyerekek már valamivel idősebbek. A többi kutyával rendszerint békésen megfér, de ha kell, nem riad vissza a harctól sem. Erős vadászösztöne miatt nem célszerű más kis termetű háziállatokkal, például nyulakkal együtt tartani. A macskákkal viszont együtt tud élni, feltéve, hogy kölyökkorától kezdve hozzászokott a jelenlétükhöz.

Általános gondozási tudnivalók

Szőrzetápolási igénye: A rövid szőrű tacskó szőrzete nem különösebben igényes a gondozás szempontjából. Elég időről időre átdörzsölni egy gumikefével, vagy egy gumis kopókesztyűvel, ami jól eltávolítja az elhalt és kilazult szőrszálakat. A szálkás szőrű tacskó szőrzetét évente átlagosan kétszer kell trimmelni - a gyakoriság a szőrzet állapotától is függ. A fej szőrzetének minél rövidebbnek kell lennie. A szőrzetet vágni kizárólag a lábujjak között szabad. A szőrzet kiszedése mellett időnként át kell kefélni az állatot egy erős sörtéjű kefével. A hosszú szőrű tacskót elég időnként átkefélni, főként, a gubancolódásra hajlamos területeken. A hosszú szőrű és a szálkás szőrű változatoknál időnként időnként le kell nyírni a talppárnák közötti szőrt is, mivel abban megakadhatnak a tüskék és az apróbb kövek. Minden tacskónál rendszeresen kell ellenőrizni a hallójáratot, és szükség esetén meg is kell tisztítani egy megfelelő oldattal. A karmait röviden kell tartani. A tacskó általában szeret enni, és könyörgő tekintetével sokszor sikerül a kelleténél több ételt kicsalnia gazdájától. Nem szabad engedni neki, mert az elhízott tacskó nem egészséges. A súlyfelesleg túlzottan megterheli az állat hosszú hátát. Az állat testaránya miatt a leggyakoribb a gerinccsigolyák közt levő porckorongok sérülése és emiatt a test hátsó részének bénulása, a „tacskóbénulás”.

Tanítása: A tacskó meglehetősen független gondolkozású, akaratos kutya, amelynek vérmérséklete miatt következetes nevelésre van szüksége. Kellő türelemmel és megértéssel sok mindenre meg lehet tanítani, de soha nem fogja szolgai módon követni gazdája parancsát. Ha úgy érzi, hogy igazságtalanul büntették meg, az nagyon felzaklathatja, és ilyenkor hosszabb ideig is duzzoghat. Nem árt már kicsi korában elvinni egy színvonalas kölyöknevelő tanfolyamra, majd utána is néhány szinten tartó foglalkozásra. Sokat segít a tacskó jellemének fejlődésében, ha kölyökként minél többféle emberrel, állattal és helyzettel ismertetik meg.

Mozgásigénye: Noha ez a kutya szívesen kíséri el gazdáját hosszabb sétákra is, általában jól alkalmazkodik a körülményekhez. Ajánlatos gondoskodni arról, hogy sokat mozogjon, mivel ez segít kondíciója megőrzésében. Ha a gazdája engedi, hogy a tacskó póráz nélkül szaladgáljon a szabadban, a kutyából előtörhet a vadászösztön, s megeshet, hogy hirtelen elrohan valamerre. Ugyanezen okból a kutya nem mindig tartja tiszteletben a kert határait sem, így mindenképpen fontos a megbízható kerítés. Általában erős és egészséges kutya, amely hosszú ideig élhet, de hosszú háta miatt lehetőleg kerülnie kell a lépcsőn való járást és a túltáplálást is.

Alkalmazásai: A tacskóval még ma is sok országban vadásznak, és számos vadászati versenyfeladatra is betanítható. Vadászatnál a föld alatt (róka, borz) és föld felett (vízi munka, kajtatás, vaddisznóhajtás, sebzett vad utánkeresése) is egyaránt használható. Ennek ellenére főleg társként tartják. Hosszú háta miatt nem alkalmas a kutyás sportokra, például az ügyességi próbákra vagy a labdázásra (flyball), akaratossága miatt pedig az engedelmességi próbákra való felkészítésben sem tud kellő lelkesedéssel részt venni.

Egyéb információk

Időnként előfordul, hogy az alomból egy-két kölyök a szülőktől eltérő változatú lesz. Ha kétség merül fel a felnőtt állat méretét illetően, akkor a könyök mögött kell megmérni a mellkasát, és szükség esetén az eredménynek megfelelően kell módosítani a kutya törzskönyvét.