Ez a gyakorlat a kutyanevelés alfája és omegája. Egyébként aki már látott kutyáját kergető kétségbeesett gazdát, azt aligha kell meggyőzni arról , mennyire fontos hogy a kutya hívójelünkre bárhonnan minél gyorsabban odajöjjön hozzánk.
Vigyük a kutyát valamilyenszabad térségre, ahol veszély nélkül kedvére futkározhat. Amikor már eleget rohangált, játszaodozott, szólítsuk nevét, és " hozzám " vezényszóval hívjuk magunhoz . Ha engedelmeskedik és odajön hozzánk, akkor egy falat hússal vagy kekszel is jutalmazzuk.Amennyiben ezt a gyakorlatot heteken át jó néhányszor türelmesen ismételelgetjük, az állat előbb utóbb a behivás tényét valamilyen kellemes dologgal ( jutalom, dicséret, simogatás) társítja. És ennek a ténynek a fontosságát nem győzzük elégé hangsúlyozni. Mármint azt hogy a behívás olyan mozzanat legyen a kiképzés során, amelyet a kutya mindig örömmel és szívesen teljesít. A behívás tehát több, mint egyszerű engedelmességi gyakorlat, a gazda és kutyája közötti magunkhoz hívott kutyát sohase büntessük meg. a behívást ne használjuk fel arra, hogy a tőlünk távol tartózkodó kutya csínytevését megtoroljuk!
|